Tiszta víz

Ez a sportautó azt sem hagyhatja hidegen, akit csöppet sem érdekelnek az autók.

Ahogy ez a videó is mutatja sós vízből sokkal jobban állunk, mint édes vízből, így talán nem sajnálnánk annyira, ha a közeljövőben ezzel üzemelnének a járműveink.

A német Quant e-Sportlimousine-ja máris közelebb repít minket ehhez a jövőképhez, hiszen egy olyan akkumulátorral üzemel, amely nem igényel mást, mint sós vizet, fémsókat és egyéb nem nyilvánosságra hozott összetevőket. A nanoFLOWCELL energiaforrás két tartályban tartja az üzemanyagként szolgáló folyadékot, és az ezeket elválasztó membránon keresztül jön létre az a kölcsönhatás, ami ionizált töltést eredményez. A négy motort hajtó akkumulátor semmilyen környezetre káros anyagot nem tartalmaz, működése közben nem keletkezik égéstermék, feltöltése addig tart, mint megtankolni egy hagyományos autót. A teljesítmény ennek ellenére ámulatba ejtő: 920 lóerő, 2.8 másodperces gyorsulás 100 km/órás sebességre, 300 km/órás végsebesség.

A Nanoflowcell AG. És a Quant már meg is kapta az Európai Közlekedési Hatóság közúti forgalomba helyezési engedélyét, így valamelyik német autópályán elő is fordulhat, hogy elhúz mellettünk a jövő.

A csapvíz fertőtlenítésére használt klórt már az első világháborúban is alkalmazták. Csak akkor vegyi fegyverként!

Egyes szakértői véleménye szerint a klór a modern idők legnagyobb gyilkosa. Dr. Robert Morris, a Wisconsini Orvostudományi Egyetem vízszakértőjének vezetésével végzett, a Water Review Journalban publikált kutatás szerint komoly kapcsolat áll fenn a klóros vízfogyasztás és a belső szerveket érintő rákos megbetegedések között. Tudtad, hogy ha megiszol egy pohár klóros vizet, az úgy hat a szervezetedre, mintha elszívtál volna egy cigit? Hány pohárral iszol naponta?

Egy átlagos család napi vízszükséglete iváshoz, főzéshez kb. 5-15 liter, és akkor nem számoltunk a fürdéshez használt mennyiséggel. A vezetékes vízhálózatra csatlakoztatott víztisztító berendezések azonban ennek a többszörösét képesek átszűrni. Az akár 10.000 Ft-tól induló és 300.000 Ft-ért is kapható készülékeknél azonban nem árt tudni néhány okosságot, hogy ne kelljen pénzt kidobni az ablakon.

Például az aktív szenes szűrő esetében a szűrő által megfogott szerves anyagok kiváló táptalajt biztosíthatnak a baktériumok elszaporodásához. A képződő nyák ellen vezérelt öblítési ciklusokkal, nagy felületű, minősített, ezüstözött szűrőkkel tudsz védekezni úgy, hogy pontosan betartod a gyártók utasításait.

A drágább, fordított ozmózis nyomás elvén működő készülékeknél sem mindegy a szűrő finomsága. Ha a klórt ki is szűri a rendszer, de csak egyetlen baktériumot is átenged, szabad az út az elszaporodáshoz, hisz nincs benne már az ezt megakadályozó klór. De ami még fontosabb, az az előszűrő. Ha az nem megfelelő, akkor a víztisztító készülék nem fog az elvártnak megfelelő minőségben, akár 99,9 %-os tisztaságú vizet adni. 

A Földön jelenleg 7 milliárd ember próbál hozzájutni napi vízszükségletéhez, és ez a szám a becslések szerint 2025-re megduplázódik.

Az ENSZ becslései szerint a világ édesvíz fogyasztása húsz évenként duplázódik meg, és 2040-ben már 40 %-kal lesz nagyobb a kereslet, mint a kínálat! Hogy mire és mennyit használunk fel jelenleg az édesvíz készleteinkből, azt a vízlábnyomból tudhatjuk meg. A vízlábnyom megmutatja az egy év alatt elhasznált vízmennyiséged, plusz hogy mennyit használtak fel az általad elfogyasztott és megvásárolt termékek előállítása közben. Döbbenetesek a számok.

• Amire egy alma a kosaradban landol, 70 liter vizet „fogyaszt”.
• Egy hamburger elkészítéséhez 2400 liter víz kell, egy liter sörhöz 300 liter.
• Egy kiló marhahús előállítása 15000 liter vizet igényel.
• Egy csésze kávé előállításához 140 liter, míg egy csésze teához 30 liter víz szükséges.

Számítások szerint egy átlag magyar ember vízlábnyoma 2384 köbméter évente, ami úgy 1000 köbméterrel több a világ átlagos, egy főre eső vízfogyasztásánál. Ez egyébként Ázsia és Afrika egyes részein a legalacsonyabb (legfeljebb 800 köbméter), és Európában valamint Amerikában a legmagasabb majdnem 2900 köbméter.

Hogy te hol állsz a sorban? Ezen az oldalon kiszámolhatod:

http://www.waterfootprint.org/?page=cal/WaterFootprintCalculatordezés:

A háztartásban keletkező használt víz tisztításával előállított szürke víz visszaforgatása mellett a víztakarékosság kiváló megoldása az esővíz összegyűjtése.

Ha az esővizet nem a csatornába engeded, hanem összegyűjtöd, nem csak a csatornahálózat terhelését csökkented, de a vízszámládat is. Tudtad például, hogy a kert locsolásához négyzetméterenként kb. 5 liter vízzel kell számolni? A legegyszerűbb megoldás, ha hordóba folyatod az ereszcsatornából a vizet, majd onnan szivattyú segítségével vagy kézi erővel locsolod szét. A víz azonban fény és meleg hatására algásodni kezd, ezért célszerű sötét hordót választani.

Az igazán profi, a lakásban is használható esővíz hasznosítás a földben elhelyezett jó minőségű, új műanyag tartályoknál kezdődik. Ezeket hűvös, sötét helyre kell tenni, és úgy kell a rendszert kiépíteni, hogy már eleve egy vízszűrőn keresztül folyjon bele az esővíz. A föld alá süllyesztett tartály speciálisan bordázottnak kell lenni, hogy ellenálljon a nyomásnak. Kis súlya miatt megemelheti a talajvíz, ezért körültekintően kell megválasztani a telepítés helyét. És ha már benne az esővíz, azt természetes körforgásába visszajuttatva nem csak a növényeket locsolhatod a nekik természetes, klórmentes vízzel, de a víz lágysága miatt a mosógéped és a WC-csészéd sem lesz vízköves, ha ezt a rendszert használod. Ha erre (a jövőben valószínűleg már megkerülhetetlen megoldásra) még nem állsz készen, akkor addig is gondoskodj egy elektromágneses vízlágyító készülék beszereléséről, hogy az elektromágnesesség előnyeit kihasználva csökkenthesd otthonodban a csapvíz keménységét.

George W. Bush, az USA egykori elnöke, igazi környezetbarát. Olyan házban lakik, ahol egy víztisztító rendszer segítségével szürke vizet használ.

Becslések szerint teljes vízfogyasztásunk bő negyedét egyszerűen elpazaroljuk, ugyanis mindenhez ivóvizet használunk, legyen szó egy egyszerű kézmosásról, fürdésről, WC öblítésről vagy autómosásról. Mára azonban sokak előtt világos, hogy nem csak a szén alapú tüzelőanyag források, de az ivóvíz készletek is fogynak. Ezért fontos, hogy mire is használjuk a vezetékes ivóvizet.

De mi is az a szürke víz? A „szürke” szó nem a színre utal, hanem a víz minőségét jelöli, amikor az újrahasznosítás során a tusolóból, fürdőkádból, mosdókagylóból, mosógépből kifolyó vizet gyűjti össze a rendszer, és szűrés, UV-besugárzásos csírátlanítás után újrahasznosítja WC-öblítésre, kerti öntözésre, autómosására, így csökkentve a környezetterhelést és a vízszámlát. Hogy nálunk a víztisztítás ezen módjával megspórolt vízmennyiséget ki lehetne-e vonatni a csatornadíj végösszegéből, afelől vannak kétségeink. Ha valaki ismeri a hazai lehetőségeket, írja meg kommentben!

A PET palackos ásványvízfogyasztás annyira megugrott, hogy világszerte több fogy belőlük, mint az üdítőkből vagy a tejből. Pedig egyes becslések szerint egy liter palackozott víz előállításához akár három liter vízre is szükség lehet.

Egy új-dél-walesi tanulmány szerint csupán 2006-ban 60 ezer tonna, a globális felmelegedéshez hozzájáruló gáz kibocsátása írható a vízpalackozás számlájára. Ezt egyre kevesebben nézik jó szemmel. A kétezer lakosú ausztráliai Bundanoon polgárai például megelégelték az ipari méretű ásványvíz bizniszt, és amikor egy cég a városka földalatti vízét akarta a felszínre hozni, Sydneybe szállítani, majd palackozva eladni 2009 szeptemberében, tiltakozni kezdtek. Az ellenállás hatására a projekt dugába dőlt, Ausztráliában mégis félmilliárd dollárt költenek évente palackozott vízre a Wollongong Egyetem tanulmánya szerint. Az ebből az összegből megvásárolt palackok előállításakor annyi üvegházhatást előidéző gáz szabadul fel, mint amennyit 13.000 autó bocsát ki ugyanennyi idő alatt, állítja az egyetemi portál, amely maga is a csapvíz fogyasztására szólítja fel diákjait. Persze ehhez az infrastruktúra is hozzájárul: a honlapon található egy térkép, amelyen a campus területén működő 26 db ivó kutat jelölték be.

A hazai egyetemeken sajnos még nem ilyen előrehaladott a helyzet, úgyhogy a mi diákjaink egyelőre akkor járulnak hozzá leginkább a környezetünk védelméhez, ha otthonról viszik a tisztított vizet, újrahasznosított palackban vagy kulacsban.

Bármilyen meglepő, a tampon nemcsak a család női tagjainak lehet segítségére. Akkor is jól jöhet, ha hirtelen tiszta víz nélkül maradunk a természetben.

 

Kenyában milliók jutottak tisztított vízhez azzal a LifeStraw nevű eszközzel, amelyet 20 dollárért bárki beszerezhet, de nyilván nem fog – főleg hacsak egy napos kirándulást tervez, mondjuk a Börzsönybe. Azonban határainkon belül is akadhatnak olyan váratlan helyzetek, amikor kifogyunk a vízből, és a dehidratáltság már a hazatérésünket veszélyezteti. Az egy évig használható LifeStraw-val ellentétben, most egy olyan módszert mutatunk, ami egyszeri megoldást nyújt és a tamponon kívül csak egy műanyag csövet vagy palackot igényel.

Mindkét esetben a vatta lesz a szűrő, amely a baktériumok kiszűrésére nem, de a sár és egyéb szennyeződések eltávolítására igenis alkalmas. Azonban egyiket sem ajánljuk, ha nincs vészhelyzet. Biztos megoldást a víz ihatóvá tételére a víztisztító készülékek jelentik!

A lepárló
Vágd ketté a flakont és csinálj egy kis lyukat a kupakon. Tömd a palack nyakába a szétnyitott tampont, majd fejjel lefelé helyezd a tartályként szolgáló alsó rész fölé, és várj, amíg a víz átszivárog a vattán.

A szívószál
A desztillálás történhet közvetlenül a fogyasztás alatt is. Ebben az esetben egy golyóstollból vagy egyéb műanyag csőből kell szívószálat készítened, és abba tenni a tampont, majd mint amikor a koktélodat szürcsölöd, átszívni a vizet az alkalmi szívószálon.

Forrás: Creek Stewart – The Unofficial Hunger Games Wilderness Survival Guide (2013.)

Az olaszok az egy főre eső palackozott vízfogyasztók élvonalába tartoznak a maguk, átlagban 194 literével évente.

Vízből sincs hiány, de a szeméttel van a legnagyobb gond

Nemrég a katolikus egyház kezdeményezésére a „polgármester vizének” (vagyis a csapvíz) fogyasztása mellett kezdtek kampányba a velenceiek. A lagúnák városában egyszerűen megunták a turisták által hátra hagyott, egyre csak növekvő műanyag hulladékot. A társadalmi kampánynak köszönhetően azt is belátták a helyiek, hogy PET palackok nem csak több szemetet jelentenek, de légszennyezést is, hiszen 25 flakon legyártása során 2 kilogramm szén-dioxid keletkezik, ami rossz irányba befolyásolja a klímaváltozást. A kampány bevált: nőtt a víztisztító berendezések eladása és két év alatt 13 százalékponttal emelkedett a csapvizet fogyasztók aránya is.

Mindenki a tábortűz körül ül, a bográcsgulyás pedig már a tányérodban gőzölög, amikor rájössz, hogy nem hoztál magaddal kanalat.

Mit tehetsz kilométerekre a legközelebbi lakott településtől azért, hogy együtt egyél a többiekkel? Hasznosíts újra egy műanyag palackot! Fogd az ollót, és vágd ki a kanalad a képen látható módon. Jó étvágyat!

Ha ügyes vagy, a következő túrára már a társaidat is megfűzöd, hogy így csinálják és védjék a környezetet azzal, hogy nem vesznek műanyag kanalat.

Csillagászati árakat is találhatunk egy-egy szépen megtervezett üvegen. Ezekben súlyos marketing és szállítási költségek adódnak össze, miközben egy víztisztító készülékkel a csapból is kristálytiszta vizet kapunk.

A Kona Nigari palackjáért azért kell 92.000 Ft-ot fizetni, mert Hawaii közelében hozzák fel a tenger mélyéről, hogy aztán mentesítsék a sótól. A 9000 Ft-os bling h2O üvegét Swarovski kristályok díszítik, dugója pedig úgy pukkan le az üveg nyakáról, mintha pezsgőt tartanál a kezedben. Egy Aqua Armani 0,75 literes olasz ásványvizet 4980 Ft-ért mérnek, majd 3-6 napon belül szállítanak. Ezekkel ellentétben egy pohár tisztított csapvíz pontosan 0 Ft-ba kerül kevesebbe, és azonnal a poharadban van. Nem kell hozzá üveget gyártani, az üveget reklámozni és országokon át szállítani. Vajon melyikkel teszünk jobbat a környezetünknek és magunknak?