A fürdőruhában zuhanyzó lány és a dobozból beszélő ember azért mond okosságokat.
A lényeg, hogy a háztartási készülékeket védenünk kell a kemény víztől, a kávé- és teafőző teszt pedig azt bizonyította, hogy a víztisztító készülékkel szűrt víz a legalkalmasabb ezen italok főzésére. Fontos megállapítás továbbá, hogy csak ellenőrzött terméket, vásároljunk megbízható gyártótól.
Már ötmilliónál is többen látták ezt a videót, amelyen valaki kipróbálja, hogyan lehet elkészíteni azt a zselés vízgolyót, amit több hazai online portál is a palackozott ásványvíz alternatívájaként mutatott be.
„Ooho! névre hallgat a golyócska és a szájban egy harapással szétpukkan. A londoni innováció óriási mennyiségű palack gyártásától kímélné meg a világot. A találmány köztulajdon, mert kitalálói bőkezűen a creative commons kategóriába sorolták” – írta például a Zöld trend. A gimnáziumi kémiai kísérletnek beillő módszerrel a vizet gélszerű hártyába csomagolják, az eljárás során kálcium-kloridot és nátrium-alginátot (E-509 és E-401) használnak fel. Amellett, hogy ezek valahogy nem passzolnak a tiszta vízhez, nem is biztosítanak teherbíró külső réteget, vagyis a víz szállítása a tojáshoz vagy a habos tortához hasonló figyelmet igényelne.
Tudni kell, hogy egy tartósabb műanyagflakonhoz 50 gramm körüli műanyag előformára van szükség. Az ennél gyengébb anyagúakba egy csepp folyékony nitrogént csöppentenek, hogy a felolvadásakor keletkező gáz megfeszítse a flakont és az szállítható legyen. Ezt halljuk szisszenni a mentes vizek megnyitásakor.
Olyan helyzetekben persze, ahol minden gramm szemét gondot jelent, például az űrhajókon, ott „zselépalack” kínálhat némi megoldást, de az élethelyzetek javában azért a hagyományos víztisztítás lesz továbbra is a realitás.
Ha nincs pénzed az egészségedre, akkor majd lesz a betegségedre – jobb nem megtapasztalni, mit jelent ez a kínai mondás!
Az egészségmegőrzés egyik feltétele a víz, mert az emberi szervezetnek az egészség megőrzéséhez megfelelő mennyiségű és minőségű vízre van szüksége. De vajon palackozott vagy csapvizet igyunk?
A sima csapvíz kevésbé képes méregteleníteni a testet, ráadásul a benne lévő szervetlen ásványi anyagok, a hormonok és egyéb káros vegyi szennyeződések lerakódásokat, betegséget okozhatnak. Louis Pasteur, francia mikrobiológus és kémikus mondta, hogy „betegségeink 90%-át megisszuk”. És azóta nem feltétlen biztonságosabb, mint inkább praktikusabb lett a világ. Vegyük csak Budapest példáját, ahol a csapból kifolyó vizet már körülbelül nyolcszor (!) használták fel valamire. Ráadásul azt csupán egy 40-50 méteres kavicsréteg valamint a hozzáadott klór tisztítja, így egyes vélekedések szerint maradhatnak benne káros anyagok, de persze maga a klór sem használ a szervezetnek.
Ugyanakkor a nem természetes ásványvizekkel is vigyázni kell, mert a bennük lévő ásványi anyagok a túlzott bevitel miatt lerakódásokat okozhatnak. Ha kiszámoljuk, mennyi ásványvizet veszünk hetente és az árát felszorozzuk éves szintre, meglepő eredményt kapunk. Ki fog ugyanis derülni, hogy ennyi pénzért már egy jó minőségű víztisztítót is meg tudnánk vásásrolni. Vagyis nem kell kartonszámra cipelni a vizet, de még a családi ezüsttől sem kell megszabadulni ezért a beruházásért.
Ezért kínálnak jó megoldást az ozmózis víztisztítók, amik kiválóan használhatók már 2 bár víznyomáson is. A hagyományos ozmózis víztisztítók 15-20 perc alatt képesek 1 liter tisztított vizet előállítani.
Alapjáraton szinte minden csaptelepen van perlátor (vízsugár rendező), de ezek nem mindig a leghasznosabb változatok víztakarékossági szempontból, ezért érdemes ellenőrizni, van-e jobb megoldás.
A perlátor egy olyan trükkös kis szerkezet, amely a csapból kiáramló víz mozgási energiáját felhasználva levegővel dúsítja fel a vízsugarat, mi pedig ezt úgy érzékeljük, mintha több víz folyna a csapból, holott épp kevesebb.
Átlagosan 12-15 liter víz folyik át percenként egy normál csaptelepen, amit egy víztakarékos perlátor akár 2-6 literre is képes csökkenteni!
Ráadásul, ha felszerelünk egy ilyen perlátort, nem csak a hideg, de a meleg víz felhasználás is csökken, ami áttételesen megjelenik a villany- és gázszámlában – vagyis kevesebbet fizetünk rezsire. És ami a lényeg: mindez csak pár száz forintba kerül, merthogy ennyibe kerül egy perlátor.
Te is úgy képzeled a szennyvíztisztító telepet, hogy hatalmas csövek futnak keresztül-kasul egy bűzös ipari területen? Eddig talán így volt, de van erre természetesebb megoldás is.
A víztisztítás nem ismeretlen a természetben, az ember is innen vette a megfejtést. A természet gépek és vegyszerek nélkül szűri ki a szennyező anyagokat, amit modellezve néhány tízmilliós beruházással megoldható lenne a víztisztítás, de mi mégis a milliárdokból épített tisztítótelepeket részesítjük előnyben.
A természet közeli gyökérzónás szennyvíztisztítás kétféleképpen is működhet: egyrészt a felszínen, másrészt a felszín alatt, de a lényeg mindkét típusnál hasonló. A szennyvíz egy elszigetelt medencébe kerül, amiben olyan vízinövények élnek, mint például vízililiomok, nád, vagy sás.
A szennyvíztisztítás az ún. gyökértérben megy végbe az ott élő mikroorganizmusok segítségével külső energia felhasználása nélkül. A növények a gyökérzetükön keresztül oxigént juttatnak a vízbe, ami a nem kívánatos anyagok lebontását segíti, és olyan mikroorganizmusokat táplál, amik végül megtisztítják a vizet.
Sajnos a nyugati országokban bevált rendszer nálunk mégsem terjed viharos gyorsasággal, talán épp a lassúsága miatt. A baktériumok ugyanis lassan dolgoznak. Ráadásul mondjuk egy Pécs méretű város szennyvíztisztításához ezzel a módszerrel kb. 100 hektáros területre lenne szükség, ami elég irreálisnak tűnik. Szakértők szerint ez a módszer családi házak kertjére, és a 2000 főnél nem nagyobb településekre optimalizálható. Van is jól működő példa, a Dél-Dunántúlon, Lengyel-Annafürdőn működő erdei iskola kezelésébe tartozó Szentkúti Öko-kunyhó megér egy kirándulást az ország bármely részéből. Mivel a Szentkúti kunyhóhoz a legközelebb eső település is 5 kilométeres távolságra van, mindent önerőből, a természettel összhangban kell megoldani a ház körül. A szennyvízkezelés problémája sem igényeljen sem folyamatos felügyeletet, sem pedig elektromos energiát. Az aktív nádgyökérzónás szennyvízkezelés lényege, hogy a keletkezett szennyvíz több ülepítő medence után az úgynevezett nádas medencékbe jut ahol a nád sűrű gyökérszövete felhasználja a vízben található tápanyagot, így meg is tisztítja azt, a tiszta vizet a környező erdő felső talajrétegébe szivárogtatjuk, ahol a fák gyökere felszívja azt.
Az 1980-as években 100-110 liter vizet is „megzabáltak” a mosógépek, amelyeknek mai utódai ennek a felével és kevesebb energiával képesek elvégezni a munkájukat. De a hatékonysághoz te is kellesz!
Neked a mindennapokban teljesen természetes, hogy megnyitod a csapot, és már folyik is a víz, hogy a WC használata után csak lenyomod az öblítőtartály gombját, hogy a koszos ruhákat bedobod a mosógépbe, hogy a koszos edényeket, evőeszközöket elmossa helyetted a mosogatógép. De belegondoltál-e már abba, hogy mindezt azzal az ivóvíz tisztaságú vízzel végezzük, ami kutatók szerint évtizedeken belül az emberiség legnagyobb kincse lesz? Pedig, ha igazán környezettudatos akarsz lenni, van bőven olyan kisebb-nagyobb praktika, amivel kiválthatod a tisztított vizet.
A háztartásban felhasznált vízmennyiség több mint 30%-át WC öblítésére használjuk el. Ha nem tudsz olyan környezettudatos módszereket bevetni, mint a szürke víz vagy az összegyűjtött esővíz, akkor legalább cserélj olyan tartályra, amin van STOP funkció. Ezzel máris kezedbe vetted a fogyasztás irányítását, legyen szó kis vagy nagydologról. Már a magasra helyezett tartályokból is kapható olyan kivitel, amiből csak addig folyik a víz, amíg húzod a fogantyút. A legmodernebbek már kétszelepes rendszerrel működnek, kisebb és nagyobb vízmennyiség biztosítva, de pár szár forintért kaphatóak átalakító készletek a régi tartályokhoz, amivel az ürítésenként 12 literes „pazarlás” akár 3-4 literre is csökkenthető.
A vízfelhasználás szempontjából fontos bázis még a konyhai mosogatás. Felmérések szerint a kézi mosogatással sokkal több vizet használunk el a mosogatógépeknél. Többet, mint a megfizethetőbb, 9-12 terítékes modellek. Ugyanannyi mosogatni valót figyelembe véve lesz érdekes a különbség: kézzel 50-60 literre van szükség, míg mosogatógéppel mindössze 14-15 literre! A környezeti terhelés csökkentése tehát a konyhában vagy a fürdőszobában kezdődhet azzal, hogy spórolással csökkentheted a víztisztás költségeit globálisan.
Egyes szakértők szerint Föld vízkészleteinek apadása az egyik indok amellett, hogy az emberek táplálkozási szokásait gyökeresen át kellene alakítani.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC: Intergovernmental Panel on Climate Change) felmérései szerint 1 hektár föld 30 embert képes ellátni egy éven keresztül zöldségekkel, gyümölcsökkel, gabonával, növényi zsírokat tartalmazó magvakkal, míg ha ugyanitt tojást, tejet vagy húst állítanának elő, mindössze 5-10 embernek lenne elegendő. Egy kilogramm hús előállításához átlagosan 100-szor több víz szükséges, mint 1 kg növény termesztéséhez. Különösen bosszantó, hogy az állattenyésztésben felhasznált vízmennyiség fele az állatoknak szükséges takarmánynövények termesztésére fordítják. További probléma, hogy a haszonállatok trágyája beszivárog a talajba, szennyezve a Földben lévő természetes vízkészletet, amelynek tisztítása energiaigényes… Ezek után kézenfekvőnek tűnhet a megoldás: minél több vegára van szükség!
Ezt a kicsit hajmeresztő parancsot adta ki a University of East England két diákja, hogy sajátos módon népszerűsítsék a víztakarékosságot.
Debs Torr és Chris Dobson azzal a merész ötlettel állt elő, hogy az egyetem 15 ezer diákja a reggeli első vizelést ne a WC-be ejtse meg, hanem a zuhanyban. A bizarr ötlethez azonban nem valami valóságshow adott alapot, hanem az egyetem mellékhelységei. A WC-k használatát megfigyelve komoly számításokat végeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha így tennének a diákok, évente több mint 720 millió liter vizet takaríthatnának meg. Számításaikat azonnal kivetítették egész Kelet-Angliára: ha ott mindenki így tenne, akkor éves szinten mintegy 42,5 millió fontot takarítanának meg víztisztítással.
A két vállalkozó szellem előre tudta, hogy ötletükkel meg fogják osztani a közvéleményt. Akciójukkal fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy egy olyan természetesnek vett cselekvés, mint a WC tartályainak kiürítése, mennyi tisztított vízzel képes átmenetileg megrövidíteni a Föld ivóvíz készletét. A srácok egyébként ötletükkel elindultak az egyetemi kampuszok fenntartható működésére vonatozó innovációs pályázaton. Kíváncsian várjuk az eredményhirdetést.
Ha belegondolunk, mennyi szennyezésért felelősek a felmosó, autómosó vagy éppen ablakmosó vízzel a csatornába öntött vegyszerek, akkor egy életre elmegy a kedvünk a takarítástól. De mi van akkor, ha van szebb eredménnyel kecsegtető, a környezetet csöppet sem károsító, jóval olcsóbb megoldás?
Amitől a tükrök és ablakok úgy fognak kinézni, mint újkorukban, az egy könnyen elkészíthető ablakmosó folyadék.
Hozzávalók:
0,6 dl háztartási alkohol
0,6 dl fehér étkezési ecet
1 evőkanál kukoricakeményítő
Fél liter tisztított víz
Utóbbi esetében azért fontos, hogy a víz átessen víztisztításon, mert a kemény víz a háziasszonyok esküdt ellensége és takarításra alkalmatlan. Az elkészítés még az alapanyagok beszerzésénél is sokkal könnyebb. Csak bele kell tennünk az összes alkotóelemet egy permetező fejjel ellátott flakonba, és összerázás után már mehet is az ablakra. A következő használhat előtt ajánlott a folyadékot újra felrázni, mert a kukoricakeményítő leül az aljára. Az eredmény magáért beszél, az ára tizede a bolti szereknek, a környezetünket pedig hálás lesz.
Már korábban is foglalkoztunk azzal, hogy Afrikát mi oldhatja meg az ivóvíz és a víztisztás majdnem kontinensnyi problémáját. Lehet, hogy egy kínai találmány ad majd környezetbarát, alternatív módon édesvizet a fekete kontinensnek.
Az új koncepció érdekessége, hogy nem a föld alatt keresi a vizet, hanem a trópusi sivatag levegőjéből igyekszik előállítani azt. A Remény Fa néven futó találmány lényege, hogy a levegő víztartalmát megkötve állít elő tiszta ivóvizet. A toronyban nagy vízkötő képességű tengervízoldat nyeli el a nedves vízrészecskéket, majd azok egy a „fa” törzsében lévő szűrőrendszeren csorogva át tisztulnak meg. A különböző méteretekben is legyártható Remény Fa megújuló energiaforrásokkal, önműködően fog pörögni. A találmány igazi remény a sivatagos terület lakóinak, és nem is esélytelen a megvalósulása, mert a kínaiak mellett már német tudósok is hasonló rendszer feltalálásán fáradoznak. Lehet, hogy egy szép napon tényleg inni lehet majd a levegőből?
