Már ötmilliónál is többen látták ezt a videót, amelyen valaki kipróbálja, hogyan lehet elkészíteni azt a zselés vízgolyót, amit több hazai online portál is a palackozott ásványvíz alternatívájaként mutatott be.
„Ooho! névre hallgat a golyócska és a szájban egy harapással szétpukkan. A londoni innováció óriási mennyiségű palack gyártásától kímélné meg a világot. A találmány köztulajdon, mert kitalálói bőkezűen a creative commons kategóriába sorolták” – írta például a Zöld trend. A gimnáziumi kémiai kísérletnek beillő módszerrel a vizet gélszerű hártyába csomagolják, az eljárás során kálcium-kloridot és nátrium-alginátot (E-509 és E-401) használnak fel. Amellett, hogy ezek valahogy nem passzolnak a tiszta vízhez, nem is biztosítanak teherbíró külső réteget, vagyis a víz szállítása a tojáshoz vagy a habos tortához hasonló figyelmet igényelne.
Tudni kell, hogy egy tartósabb műanyagflakonhoz 50 gramm körüli műanyag előformára van szükség. Az ennél gyengébb anyagúakba egy csepp folyékony nitrogént csöppentenek, hogy a felolvadásakor keletkező gáz megfeszítse a flakont és az szállítható legyen. Ezt halljuk szisszenni a mentes vizek megnyitásakor.
Olyan helyzetekben persze, ahol minden gramm szemét gondot jelent, például az űrhajókon, ott „zselépalack” kínálhat némi megoldást, de az élethelyzetek javában azért a hagyományos víztisztítás lesz továbbra is a realitás.
